Franklin Delano Roosevelt , a sajtóban gyakran FDR, amerikai politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke, akit négy terminusra választottak meg. 1933 – 1945 között volt elnök, és ő az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat. A 20. század egyik központi alakja volt....
Bővebben
Franklin Delano Roosevelt , a sajtóban gyakran FDR, amerikai politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke, akit négy terminusra választottak meg. 1933 – 1945 között volt elnök, és ő az egyetlen, aki két ciklusnál tovább vezette a Fehér Házat. A 20. század egyik központi alakja volt.
Apja, James Roosevelt, és anyja, Sarah Ann Delano, mindketten tehetős New York állambeli családok tagjai voltak, amelyek francia és holland ősökkel bírtak. Franklin volt az egyetlen gyermekük. Anyai nagyapja, Warren Delano a kínai ópiumkereskedelemből szerezte vagyonát. 1921-ben deréktól lefelé lebénult, ezután már csak segédeszközzel tudott – nehezen – járni. Állapotát járványos gyermekbénulás következményének tartották, bár újabban felvetették, hogy esetleg Guillain-Barré szindróma okozta. Ezután évekig elfordult a politikai élettől.
Amerikai demokrata párti politikus, az Egyesült Államok 32. elnöke 1933-tól haláláig. Egyedülálló módon négyszer választották meg. Az 1930-as években a nagy gazdasági világválság idején New Deal elnevezésű programjával segítette a munkanélkülieket, valamint a gazdaság talpra állítását, illetve megvalósította a gazdaság és bankrendszer reformját. Jóllehet a gazdaság talpra állása nem fejeződött be 1940-ig, a Roosevelt-adminisztráció idején megkezdődött programok nagy része az USA kereskedelmét a mai napig is meghatározza. Agresszív szövetségi kormányzati módszerével új lendületet adott a Demokrata Pártnak, amely az 1960-as évek végéig domináns szerepet töltött be.
1938 után elérte az USA újra fegyverzését, és kivezette országát az izolacionizmusból, miközben a világ a háborúra készült. A második világháború kitörése után jelentős fegyverszállítmányokkal segítette a szövetségeseket. 1941-ben Churchill angol miniszterelnökkel közzétették az atlanti chartát. December 7-én a Pearl Harbort ért japán támadás után az Egyesült Államok is belépett a háborúba. Ettől fogva Roosevelt tántoríthatatlanul küzdött a tengelyhatalmak ellen. Belátta, hogy bár az USA-t inkább ők fenyegették, a japánok gazdasági gyengeségük miatt nem képesek egyedül a győzelemre. Éppen ezért Európát tekintette az elsődleges harctérnek, és feltétel nélkül támogatta Hitler és szövetségesei minden ellenfelét. Roosevelt javaslatára deklarálták a szövetségesek a feltétel nélküli megadás elvét, egyesek szerint ez a háború indokolatlan elhúzódását eredményezte. Rossz egészségi állapota ellenére határtalan munkabírással vett részt a háborús ügyek intézésében, mint az Egyesült Államok fegyveres erőinek főparancsnoka. Minden fontos szövetséges konferencián részt vett, de Churchill szerint túl naivnak mutatkozott Sztálinnal szemben, a szovjet diktátor könnyen rá tudta venni terveinek támogatására. 1945. április 12-i halálát követően alelnöke, Harry S. Truman lépett a helyére.
Széles körű támogatást nyújtott Winston Churchillnek, és segítette az Egyesült Királyság háborús erőfeszítéseit, mielőtt a Pearl Harbor-i támadás a hadba lépésre késztette volna az USA-t. A második világháború alatt Roosevelt határozottan vezette országát a nemzetiszocialista Németországgal szemben, és az Egyesült Államokat a szövetségesek első számú fegyverszállítójává és finanszírozójává tette. Az USA Roosevelt vezetésével vált a „demokrácia fegyvertárává” és 16 millió amerikai öltött egyenruhát.
Elnöksége idején az ipar óriási növekedésnek indult, megvalósult a teljes foglalkoztatottság, helyreállt a jólét és új lehetőségek nyíltak meg a nők, illetve az afroamerikaiak előtt. Ugyanakkor minden bevételi csoportra kiható új adókat vezettek be, árszabályozás és jegyrendszer valósult meg, A szövetségesek győzelméhez közeledve Roosevelt komoly szerepet játszott a háború utáni világ megformálásában, elsősorban a jaltai konferencián való részvétellel, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete létrehozásával. A roosevelti adminisztráció újra definiálta a liberalizmus fogalmát a következő generációk számára, és megteremtette a Demokrata Párt új irányvonalát, mely a New Deal kapcsán a szakszervezetek, farmerek, etnikai és vallási kisebbségek, az értelmiség, a Dél, a nagyvárosi civil szervezetek és a munkások között létrejövő koalíción alapult.
Kevesebb
